Titokzatos Szentlélek (Jn. 16, 4b-15.)

De a Szentlélek... ennél sokkal titokzatosabb. Ő lépbe legkésőbb Isten és ember történetébe, és róla tudjuk a legkevesebbet. Úgyhogy ma két dolognak próbálunk majd a végére járni: hogy kicsoda a Szentlélek, és hogy mit tesz az életemben?

A Szentlélek a Szentháromság egyik személye. Az egyik legfontosabb dolog, amit ezzel megtudunk róla, hogy Ő nem egy személytelen erő. A Szentlélek maga is gondolkodik, beszél, vezet, még azt is olvassuk egy helyen, hogy meg lehet szomorítani. Jézus a felolvasott részben Pártfogóként, vagy más szóval vigasztalóként utal rá. A Szentlélek tehát egy személy.

Azért fontos ez, mert így kizárható annak a lehetősége, hogy mi akarjuk a Szentlelket irányítani. Ha egy személytelen erő lenne, akkor nekünk csak a trükkre kéne rájönni, hogy hogyan irányíthassuk. A Szentlélek nem a Star Wars univerzumban megjelenő erőhöz hasonlít, amit megfelelő gyakorlatokkal a magunk hasznára (jóra vagy rosszra) fordíthatunk. Nem az univerzum mindent átható energiája, amire mi is rákapcsolódhatunk, és amit mi is befolyásolhatunk.

A Szentlélekkel való találkozásban erőt kapunk, de nem úgy, hogy az irányításunk alá vonjuk, hanem épp ellenkezőleg: úgy, hogy engedjük, hogy Ő vezessen minket. Ha a Szentlelket hívjuk az életünkbe, úgy kapunk erőt, hogy fokozatosan feladjuk a saját erőlködéseinket. Ahogy beismerjük a saját gyengeségünket, és erőtlenségünket, és meglátjuk, mennyire Isten erejére szorulunk, megnyitjuk az utat Isten Lelke számára, hogy erővel ruházzon fel minket. Ez nem egyszerű. Alázat kell ahhoz, hogy belássuk: nem mi tudjuk a legjobban, hogy mi a jó nekünk meg a másiknak. Ha a Szentlélek erejére számítunk, akkor arra is számíthatunk, hogy az életünket is alárendeljük neki.

Nem rég megjelent az ARC és az Elmű/Émász közös óriásplakát pályázata azzal a címmel, hogy: “Miből nyersz energiát?” A pályázati felhívásban a következőket írják: “Mi az, ami éltet? Mi az, ami mozgat? Mi az, ami előre visz nap mint nap? Miből nyersz energiát? Melyek azok a dolgok, amelyek nélkül lemerülnének elemeid, amelyek hiányában csak fénytelenül, erőtlenül élnéd napjaid?”

Szerintem ezek nagyon jó kérdések, és magunknak is feltehetjük őket: mi miből merítünk energiát, minket mi visz előre nap mint nap? Én azt veszem észre, hogy sokszor a magam erejéből próbálom végezni a szolgálataimat, és végtelenül elfáradok. És aztán megpróbálok erőt meríteni a pihenésből, de valahogy nem sikerül soha teljesen, és a végén olyan, mintha a pihenést is ki kéne pihenni. Persze fontos, hogy az ember tudjon pihenni, lazítani, elengedni magát. De nekünk hívőknek ott a lehetőség, hogy Isten Lelkét kérjük, hogy Ő adjon nekünk erőt. Ha elfelejtettük, hogy mehetünk Istenhez az erőtlenségeinkkel, ha másból akartunk feltöltődni, akkor itt a lehetőség, hogy úja rátaláljunk Istenre! Menjünk hozzá, és kérjünk Tőle felfrissülést és erőt! Kérjük a Szentlelkét!

Bár a Szentlélekről tudjuk a legkevesebbet, mégis hívőként a Szentlélek hat leginkább az életünkre. A Szentlélek ugyanis Isten megtapasztalható jelenléte. Amikor valaki megtapasztalja az Atya szeretetét, vagy találkozik a feltámadt Jézussal, akkor gyakorlatilag a Szentlélekkel találkozik.

Emlékszem, amikor megtértem (egy szerelmi csalódás után), azt éreztem, hogy Isten akkor is teljesen elfogad és szeret, ha senki más nem. Amikor Enehvel megismerkedtem, és éreztem, hogy ő mennyire szeret, megsejtettem, hogy akkor milyen lehet Isten ennél is nagyobb szeretete irántam. Ezek mind a Szentlélek érintései, amikor valamilyen hitbeli igazság - amit lehet, hogy már régóta tudtunk - átjárja az életünket.

Szentlélek nélkül amit tudunk, az nem hatja át az életünket. Annyi mindent tudunk Istenről, magunkról, a feladatunkról a világban, de ha a Szentlélek nem teszi élővé ezeket a dolgokat a számunkra, akkor az egész csak száraz tudás marad (ez a teológia buktatója is). Ahhoz, hogy innen fentről a fejünkből ide le kerüljenek a dolgok a szívünkbe, szükségünk van a Szentlélek munkájára az életünkben.

Érdemes arra is felfigyelnünk, hogy a Szentlélek soha nem önmagára irányítja a figyelmet. A felolvasott részben azt olvassuk, hogy a Szentlélek “nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall”. Jézus még azt is hozzáteszi, hogy engem dicsőít és “az enyémből merít”. Aztán elmondja, hogy amiből merít, az megegyezik azzal, ami az Atyáé. A Szentlélek tehát az Atyára és Jézusra irányítja a figyelmet. Onnan lehet megtudni, hogy a Szentlélek szól hozzánk, hogy általa közelebb kerülünk Jézushoz és az Atyához. A Szentlélek jelenlétét az jelzi az életünkben, ha elfogadjuk az Atya szeretetét, és hatására egyre jobban hasonlítunk Jézusra.

Nem az számít, hogy milyen nagy lelki megtapasztalásaink vannak, mennyi lelki ajándékunk van, mennyit szolgálunk. Persze jó, ha megtapasztaljuk Istent, használjuk az ajándékainkat, és szolgálunk a közösségünkben, de ha ez kerül a középpontba, akkor az még az evangélium növekedésének gátjává is válhat az életünkben. Mert ha a saját vallásos tapasztalatainkra figyelünk, ha az önmagunk szentségében, vallásos teljesítményében bízunk, akkor Jézus váltsága, amelyet kegyelemből kapunk, elveszti a jelentőségét.

Ha a Szentlélek olyan tapasztalatokat adott nekünk, amik miatt lenézünk másokat és elit-hívőnek tartjuk magunkat, akkor valami félresiklott. Ha úgy érezzük, hogy nekünk a lelki tapasztalataink miatt van üdvösségünk, akkor a vallásosságunk akadállyá vált, ami közénk és Isten közé ékelődik. Ha a Szentlélek megtapasztalása nem Jézushoz visz közelebb, akkor amit megtapasztalunk, az nem is biztos, hogy a Szentlélek (lehet egyfajta érzelmi reakció is egy vallásos eseményre).

A Szentlélek tehát egy személy, aki erővel képes felruházni minket, és aki mindig Jézusra és az Atyára mutat. Nézzük most meg, hogy mit tesz az életünkben, hogy ezáltal is jobban megérthessük kicsoda Ő.

Az egyik ilyen dolog, hogy a Szentlélek vezet minket. A Szentlélek mindenkinek az életében dolgozik. Olyanokéban is, akik nem is tudnak róla, vagy nem hisznek benne. Van, hogy felébreszti valakiben a vágyat Isten megismerése után. Van, hogy közelebb von valakit egy keresztény közösséghez. Bizonyos krízishelyzetekben a Szentlélek lehet az, aki szavakat ad a szájába valakinek, hogy tudjon imádkozni. Egy szóval Isten Lelke mindenkit terelget Isten felé a legszentebbektől a legbűnösebb és elveszettebb emberekig.

Ugyanakkor a Szentlélek senkire sem kényszeríti rá magát. Nem veszi át felettünk az uralmat akkor sem, ha megtérünk és “belénk költözik”. Manapság sorra jönnek ki az újabb meg újabb ördögűzős filmek, amikben lehet látni olyat, hogy valakit megszáll egy démoni erő, és elveszti önmaga fölött az irányítást. A Szentlélek azonban nem ilyen, a Szentlélek szelíd. Csak akkor vezet minket, ha mi kérjük erre, és hagyjuk, hogy arra menjen az életünk, amerre Ő szeretné. Ahogy mondtam, Isten Lelke mindenki életében munkálkodik, de a Szentlélek szelíd hívását el is lehet utasítani. Ha valaki egy életen át elutasítja, ez az egyetlen olyan vétek, amire nincs bocsánat.

A felolvasott részben az található, hogy a Szentlélek “leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet.” És amikor ezt olvassuk, akkor talán mindháromra mást tippelnénk, ha nekünk kéne megmondani, hogy hogy folytatja Jézus. Lehet azt mondanánk, hogy a bűn az, hogy nem tartják be az emberek a tíz parancsolatot, az igazság az, ami a Bibliában le van írva, és az ítélet az, hogy Isten van, akinek örök életet ad, míg másokat kárhozatra ítél. Jézus mindegyiknél valami másra gondol.

A bűnt így definiálja: “nem hisznek énbennem.” Ez a nagy probléma. Az erkölcsi törvények be nem tartása csak következménye annak, hogy valaki nem hisz Jézusban. Minden bűn megbocsátható, a legkiálhatatlanabb ember számára is van remény Isten országában, de ha valaki élete végéig folyamatosan elutasítja Jézust, és a kegyelmet, azzal önmagát vágja el a megmenekülés útjától.

Az igazság alatt Jézus azt érti, hogy hogyan lehet valaki igazzá Isten előtt (ez a bírósági kifejezés). Erről azt mondja: “én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem.” Ez arra utal, hogy az Istenhez jutáshoz olyannak kell lenni, mint amilyen Jézus. Annyira tisztának, bűntelennek. Mivel ez így kapásból lehetetlen, ezért valószínűleg legtöbben nem is próbálkoznánk, ha csak annyit tudnánk, hogy a Mennybe jutáshoz olyannak kell lennünk, mint Jézus. A Szentlélek azonban az, aki arról tud meggyőzni minket, hogy Jézus igazsága beszámíthat nekünk, amikor mi Istenhez kerülünk. Ha hiszünk Jézusban, akkor Isten nem azt veszi figyelembe, amit mi tettünk, hanem Jézus ártatlanságát nézve nyilvánít minket is bűntelennek.

És Jézus az ítélet alatt sem azt érti, amire talán elsőre gondolnánk, hogy Isten az idők végén megítél mindenkit, és van, aki megmenekül, van, aki elkárhozik, hanem azt, hogy a “világ fejedelme” megítéltetett. Vagyis, hogy a Sátán ítélet alatt van. Legyőzték, és egyszer teljesen vége lesz. Minél régebb óta él valaki ezen a földön, annál inkább tisztában van azzal, hogy mennyi gonoszság van, mennyi rosszat tesznek az emberek egymás ellen, és hogy milyen embertelenségre vagyunk összességében képesek. Néha talán az is felsejlik bennünk, hogy ami történik, az még az emberi gonoszságon is túlmutat. Szerintem ez így is van. Sokszor az emberi gonoszság valami természetfölötti gonoszsággal párosul, és megsokszorozódik. A Szentlélek azonban rámutat arra, hogy a “világ fejedelme” megítéltetett. Már nem sok ideje van, és egyszer teljesen el fog törtöltetni a föld színéről. Egyszer eljön az az idő, amikor nem lesz többé bűn és gonoszság ezen a világon.

Mindezeken túl azt is ígéri Jézus, hogy a Szentlélek a teljes igazságra elvezeti őket, még olyan dolgokat is elmond nekik, amit Jézustól már nem hallhattak. A Lélek által jutunk el felismerésekre önmagunkkal és Istennel kapcsolatban, Ő az, aki felnyitja a szemünket, hogy megértsük a lelki igazságokat. Jézussal is csak az tud ilyen módon találkozni, akit a Szentlélek késszé tesz erre a találkozásra.

Előfordul, hogy valaki olvassa a Bibliát, mert érdekli, vagy, mert az alapműveltség része, de nem nagyon fogja meg semmi belőle, vagy kifejezetten ellenszenvesnek találja azt az Istent, akiről a Biblia ír. Aztán Isten Lelke megérinti, és egész máshogy kezdi olvasni, és azok dolgok, amiket addig nem értett, vagy amik fel se tűntek neki, hirtelen hatalmas erővel kezdik formálni az életét. Az, aki csak egy szigorú ítélőbírának látta Istent, vagy egy tehetetlen nagyapónak, hirtelen meglátja a szerető Atyát, aki mindenét odaadja az emberért.

Akiben lakozást vesz a Szentlélek, az onnantól sokkal biztosabb dolgokban Isten felől, mert ha nem is ért vagy tud mindent, a Lélek valóságossága, munkája a saját életében mindennél nagyobb erővel teszi bizonyossá számára, hogy Isten az, akinek kijelentette magát a Bibliában. A hitvallásaink szerint e mellett a Szentlélek az a pecsét, ami arról biztosít minket, hogy ahogy Jézus feltámadt, úgy mi is fel fogunk. Egy helyen úgy fogalmaz a heidelbergi KT, hogy Isten zálogul adja nekünk a Szentlelket, hogy az biztosítson minket afelől, hogy nem fog minket a holtak között hagyni, és feltámadunk majd ama napon.

A Szentlélek továbbá az, aki a mi megszentelődésünkön munkálkodik. Isten mivel szeret minket, elfogad minket úgy, amint vagyunk. De mivel szeret minket, nem hagy minket úgy, ahogy vagyunk, hanem elkezdi kimunkálni bennünk az új embert, aki folyamatosan megújul, és egyre inkább hasonló lesz Jézushoz.

Ezen kívül még sok minden mást is tesz a Szentlélek: közösségbe gyűjt minket, egységet ad közénk, ajándékokat ad, szolgálatra hív, küldetést és ehhez bátorságot és erőt ad, de ezekről a következő hetekben lesz szó.

Hadd fejezzem be azzal, hogy ne félj a Szentlélektől! Ha hívő vagy, akkor mindenképp ott van benned a Szentlélek, ne félj attól, hogy mi lesz, ha még jobban átjárja az életedet. Kívánd a Szentlelket! Kérd, hogy vezessen, hogy formáljon, hogy tegyen hasonlóbbá Jézushoz nap mint nap!

(Ha elfáradtál abban, hogy hívő vagy, ha a magad erejéből akartál megfelelni Isten törvényének, akkor itt az ideje, hogy megpihenj, hogy segítséget kérj a Szentlélektől. Ha egy bűn annyira beárnyékolja az életedet, hogy elvesztetted a reményt arra nézve, hogy valaha megváltozz, és meggyógyulj, emeld fel a fejed, meríts erőt és reményt a Szentlélek jelenlétéből. Nagyon sokszor, amikor kísértésben vagyunk, a bűn nagyobbnak ltászik, mint amilyen valójában. Kérd a Szentlelket, hogy nyissa fel a szemed az Isten szerinti valóságra!)

Bár ma már nagyon sokat beszéltem a Szentlélekről, valószínűleg még mindig elég titokzatos, hogy ki is Ő valójában. Ez talán így is van rendjén, ez hozzá tartozik az Ő személyéhez. De remélem egy kicsit mégis közelebb jutottunk ahhoz, hogy milyen szerepet játszik az életünkben, és felébredt bennünk a vágy, hogy Szentlélekkel teljes életet élhessünk. Ámen.