Blog

Ezen a nyáron arról lesz szó, hogy hogyan osszuk meg Istennel az érzéseinket. Ehhez a témához a Zsoltárok könyvét fogjuk segítségül hívni. Alapvetően kétféleképpen kezelhetjük az érzéseinket: vagy megpróbáljuk elfojtani őket, és nem tudomást venni róluk (vallásos körökben sokszor ez a jellemző), vagy pedig átengedjük magunkat az érzéseinknek, és hagyjuk, hogy azok irányítsanak minket (szekuláris emberek számára sokszor a saját érzéseik a végső tekintély). A zsoltárok ezzel szemben egy harmadik utat mutatnak be, azt, hogy az érzéseinket el is imádkozhatjuk Istennek.

Ma a fájdalomról lesz szó. Nemrég rábukkantam egy honlapra, aminek az a címe, hogy urbanlegends.hu, és ahogy a címe is sugallja, városi legendákkal foglalkozik, és azokat leplezi le. Például, hogy a citrom gyógyítja a rákot, vagy hogy a Red Bull fogyasztása halálos lehet. De vannak olyan hiedelmek is, amik sokkal mélyebb szinteken határozhatják meg az életünket.

Pünkösd ünnepe arról szól, hogy azok, akik Jézust követték, és Tőle tanultak, hogyan kaptak erőt és bátorságot ahhoz, hogy amire eljutottak Jézus mellett, azt tovább is adják. Sőt, talán számukra is akkor világosodott meg sok minden, amikor a Szentlélek eljött, és leszállt rájuk. Ezt az eseményt fogjuk megvizsgálni, és a következő dolgokról fogunk beszélni: a Lélek kiáradását imádság előzi meg, és amikor ez történik, akkor az észrevehető (erő és bátorság, kereszt titka, botrány).

A Szentlélek eljövetelét sok imádság előzi meg. Amikor Jézus arról beszél, hogy kérni, keresni, és zörgetni kell ahhoz, hogy kapjunk, találjunk, és megnyittasson az ajtó, akkor a Szentlélek kéréséről beszél. Így fejezi be ezt a részt: “Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.” (Lukács 11, 13.)

Egyházról? Amikor ezt a szót halljuk bizonyára sokféle érzés kavarog bennünk. Én is a napokban beszélgettem valakivel és mondtam neki, hogy miről szolgálok és előjöttek a szívéből a keserűségek. Hogy milyenek a papok? Milyen az egyház? Szép kis társaság. Egyszer Babits Mihályt megkérték arra, hogy mondjon véleményt a barátja egyik költeményéről.

„A költemény szép, színes, tökéletes a stílusa”- mondta Babits.

-A fiatal költő arca ragyogott.

-Ám van egy kis hibája- válaszolt Babits.

-Mi az?

- Hogy nem vers.

Így vagyunk az egyházzal is.

A korintusi gyülekezet - akiknek ez a részlet is szól - Pál számára sok fejtörést okozott. Egyrészt ez egy olyan gyülekezet volt, ahol az emberek igyekeztek minél jobban megismerni Istent, nyitottak voltak a Szentlélekre és az ajéndékaira, és gyakorolták mindazt, amit kaptak. Nagyon odaszántak voltak, és igyekeztek a kegyességükben minél jobbnak bizonyulni, minél nagyobb lelki tekintélyre szert tenni. Másrészt azonban széthúzás volt ebben a közösségben, amíg a gazdagok jól laktak, a szegények éheztek, és olyan erkölcsi problémák felett húnytak szemet, ami még a világ szemében is megbotránkoztató (valaki apja feleségével élt együtt). És bár nagyon lelkiek voltak, az Istentől kapott ajándékaikat sem használták helyesen, hanem az is a másik lemérésének az eszköze lett.

De a Szentlélek... ennél sokkal titokzatosabb. Ő lépbe legkésőbb Isten és ember történetébe, és róla tudjuk a legkevesebbet. Úgyhogy ma két dolognak próbálunk majd a végére járni: hogy kicsoda a Szentlélek, és hogy mit tesz az életemben?